Egy közösség, ami megtart
Sokan eszméletlen örömmel várják az egyetemet. Úgy tekintenek rá, mint egy új, még ismeretlen korszak kezdetére, amely tele van érdekes, felfedezésre váró lehetőséggel. Rengeteg gólya arcát láttam égni a boldogságtól, mikor átléptek a Bodajki Falutábor kapuján. Legtöbbjük kíváncsian várta, hogy az első egyetemi előadásaikat meghallgathassák, de előtte információkat gyűjtsenek erről az „ismeretlenről”.
Az én fejemben is hasonló kérdések zakatoltak: milyen lesz az egyetem? Bár kíváncsi voltam, érdeklődésem nem kevés félelemmel vegyült.
Féltem, mert tudtam, hogy elkerülök otthonról, felköltözöm a dübörgő fővárosba, ahol alig ismerem ki magamat. Féltem, hogy egyedül leszek, hogy nem ismerek senkit. Nem tudtam, milyen lesz az az új élet, ami vár rám. Kétségeim voltak afelől, hogy találok-e magamnak egy olyan társaságot, ahová eljárhatok. Azt éreztem, hogy megnyílt előttem egy kapu, de nem tudtam, nem láttam, hogy ezen belépve hová jutok el. Tudtam pedig, hogy ezen a kapun be kell lépnem.
Nekem a HEGY egy olyan közeg volt, ami irányt mutatott. Itt megismerhettem azokat a diákokat, akik velem együtt kezdték meg a felsőfokú tanulmányaikat, megismerhettem azokat, akik velem egy egyetemen fognak tanulni. És ami a legtöbbet jelenti számomra: kaptam egy olyan társaságot, egy olyan közösséget, ahová minden héten eljárhatok. Így nagyobb biztonságban éreztem magamat, mert bár teljesen új helyre mentem, voltak már ott ismerős arcok, akikhez fordulhattam.
A HEGY, a rengeteg tartalmas szórakozáson kívül lehetőséget ad azonos értékrendű emberekkel való megismerkedésre, akik társaságában sokkal egyszerűbb átvészelni a kezdeti nehézségeket. Társaságukban a főváros dübörgése sem hatott már olyan félelmetesnek.
