„A Jóisten azt szeretné, hogy boldogok legyünk”

Mergl Marina és Bodnár Benedek a HEGY gólyatáborról mesélt

Több mint tíz évvel ezelőtt szervezték meg először a HEGY gólyatábort (Hittel az egyetemen), mára már nagyon összetett programmá nőtte ki magát. Alapvetően megvannak ugyanazok a lehetőségek, melyek egy egyetemi gólyatáborban, emellett útravalót is kapnak a gólyák egyetemi évekhez. A tábort felsőbb éves egyetemisták szervezik – leginkább azok, akik anno gólyaként is ott voltak.

A szervezők újragondolták a gólyatábor lényegét; a jó hangulat mellett fontos, hogy keresztény közegben erősítsék, az Egyház jelen van a mindennapokban, a hitélet nem elavult, nem időt múlt dolog, hanem természetes és fontos része az életnek! Színvonalas előadásokkal, sportolási lehetőségekkel készülnek, emellett tábortűz, városvetélkedő, borkóstoló és egy hajnalig tartó, buliba torkolló bál sem maradhat el. Mivel keresztény gólyatáborról van szó, az istenkapcsolat ápolása is fontos része a programnak.

„Nagyon jó olyan társaságban lenni, ahol vagány keresztény fiatalok vannak együtt. Szeretnénk ezt az élményt megosztani az egyetemet kezdőkkel.” – mondta Bodnár Benedek, a HEGY gólyatábor egyik főszervezője.

A táborban részletes tájékoztatást kapnak a gólyák, mikor mire kell figyelni az egyetem kezdetekor. Segítség, hogy megismerik a leendő szaktársaikat, tehát úgy mennek be az első órákra, hogy összekacsinthatnak; nem akárhonnan ismerik egymást! Egy olyan közegből, ahova hasonló értékrenddel rendelkező leendő értelmiségiek gyűlnek össze az ország minden pontjáról, hogy tartalmas programok közepette találják meg a kapcsolatot egymással… és Istennel!

„A Jóisten azt szeretné, hogy boldogok legyünk. Ezt szeretném átadni másoknak; ne negatívan álljunk hozzá az élethez, hanem örüljünk, hiszen sok minden azért történik velünk, hogy mi boldogok legyünk – a HEGY is ezért van.” – tette hozzá Benedek.

Pótolhatatlan az olyan emberekkel való ismeretség, akikkel megegyezik az alap értékrend, gondolkodásmód. Sokan az egyetemen kicsit elveszettnek érezhetik magunkat; új közeg, új szabályok, az esetleges problémák nem oldódnak meg maguktól. Pláne, nem hangoztatják, hogy „keresztény vagyok”… „Fontos, hogy kialakuljon egy közösség, amire később is lehet támaszkodni. Biztos pontot, biztonságot ad, hogy a fő értékrend ugyanaz. Nekem gólyaként nagyon megdöbbentő volt, hogy a tábori kiscsoportomban ’ismeretlenekkel’ nagyon mélyeket beszélgettünk már az első nap.” – jegyezte meg Mergl Marina, a másik főszervező.

Az életben nagyon fontos a másik ember iránti szolgálat – ez a krisztusi szeretet. Nem áldozat, hanem szeretet vezérelte cselekvés. Jó és fontos megtapasztalni azt, hogy senki sincs egyedül. A HEGY-en lehetőség van átélni a közösségi élet létezését, ami megerősít hitben és az egyetemi életben. Aki részt vesz a táborban, ezzel közösséget is kap.

Sokan jönnek vidékről a fővárosba tanulni, így a szervezők bemutatják a helyi közösségek, plébániák „listáját”, ahová lehet csatlakozni – ez a budapestieknek is nagy segítség.

„A saját gólyatáboromról mindig az jut eszembe, hogy a hazaérkezés után úgy éreztem, ez volt a legjobban megszervezett tábor, amiben valaha voltam. A legátgondoltabb, legkidolgozottabb…” – emlékezett vissza Benedek.

Bíztatunk hát minden érettségizőt, kövesse figyelemmel a gólyatáborról érkező információkat; augusztus 7-11. között minden érdeklődőt várunk Esztergomba, a HEGY-re.

Új kalandok

Számomra a tábor egy igen meghatározó élmény volt. Az iskolámban hallottam róla előszőr, mert a szervezők ott is hirdették. Később utána érdeklődtem több ismerősömnél is, mindenki ajánlotta, végül ezért is mentem el.

Emlékszem, hogy én voltam az első ember, aki az állomáshoz ért. A szervezők meg is jegyeztek érte. Volt néhány ismerős arc, de valójában egyedül voltam a nagy tömegben. A vonatúton azokkal beszélgettem, akiket ismertem, később persze külön csoportokba kerültünk. Amikor megérkeztünk, hatalmas örömmel fogadtak minket. Mi voltunk a hősök, akik ezt a „hosszú” utat megtéve együtt egy új kalandot kezdenek.

A kaland mindjárt az ismerkedő játékokkal kezdődött. Én ugyan nem vagyok cserkész, és a legtöbbet nem is ismertem, de mind szórakoztató és felüdítő volt. Az első kiscsoportban jöttek a névkártyák, illetve még több ismerkedés. Meglepett, hogy ennyi sok fiatal, mennyire hasonlóan gondolkodik és mégis milyen különbözőek egymástól. A kiscsoport egy meghatározó része volt a tábornak, majdnem mindenkivel azóta is tartom a kapcsolatot, beleértve a kiváló csoportvezetőimet.

A programok sűrűn követték egymást. Reggel korán keltünk, tornáztattak minket, reggeliztünk, majd rögtön jött egy játék, egy előadás, táncoktatás. Mindig csináltunk valamit, és sosem unatkoztunk. A városi vetélkedő alatt ugyan ránk szakadt az eső, de ennek ellenére sem volt sehol holt idő. A programok többségét a kiscsoportommal csináltuk, de szinte minden nap volt olyan, hogy keveredtünk.

A sok játék és szórakozás mellett persze folyamatosan ott volt az a lelki háttér, amit ígértek. Minden reggel és este volt ima, volt lehetőség zsolozsmára, és a nap bármelyik percében elmehetett az ember imádkozni egy külön arra dedikált szobába (és szükség is volt rá). Ami számomra nagyon megnyerő volt az az, hogy egyrészt a szervezők megadtak nekünk minden lehetőséget, de egyik sem volt kötelező. És most ezt úgy is értem, hogy ha nem akartál élni vele, akkor nem tetted. Nem történt semmi. Nem mentél ki unatkozni, amíg a többiek zsolozsmáztak, vagy éppen a misén voltak.

A szervezők mindenben nagyon segítőkészek és nyitottak voltak. Akármilyen kérdésre készséggel válaszoltak legyen az lelki témájú, vagy épp az egyetemmel kapcsolatos. Az egyetemi infókon találtam rá azokra az emberekre, akikkel most is ugyanarra az egyetemre járok. Olyan fontos infókat tudtam meg, amiket máshonnan (egyetemi gólyahét, gólyatábor stb) csak nehezen, vagy egyáltalán nem.

A tábor legvégén volt a bál, ami egyértelműen a legszebb és (szerintem) a legjobb program volt mind közül. Szép ruha, elegancia, zene, tánc, csinos lányok. Nekem ez volt az első bálom személy szerint, de azóta rendszeresen járok bálozni. Megannyi különböző táncra volt lehetőség, de tanítottak közösségi táncokat is. Volt lehetőség társasozni, vagy beszélgetni azoknak, akik pihentek, vagy nem szerettek volna táncolni.

Összességében ez a tábor életem egyik meghatározó élménye volt. Ennek hatására azóta is visszajárok szervezni, és igyekszem, hogy a többi tábor is legalább olyan legyen, mint ez.